Jelenlegi hely

Virtuális coaching

A coaching valami nagyon személyes kapcsolat. Hogyan lehetséges ezt a technika eszközeivel nagy távolságban művelni? Hogyan vállalhatsz el ilyet?

Gyakran kapom meg ezt a kérdést, amikor coachként bemutatkozva elárulom, hogy a coacholt óráim kb 40%-a (mintegy 800óra!) során nem személyesen találkoztam az ügyfeleimmel, hiszen ők a világ messzi pontjain voltak (Moszkva, Kazahsztán, Prága, Varsó, Chicago, Dubai, Ciprus, Moldávia, Bulgária), és egy egy órás coaching ülés érdekében nem utazhat egyik fél sem ilyen távolságra. (Persze, a virtuális ülés szervezése az időeltolódás miatt önmagában nehézségbe ütközik néha).

Amikor néhány év magyarországi coaching praxis után egy nemzetközi projektbe csöppentem, nem volt időm gondolkodni ezen a dilemmán. A résztvevők jöttek mindenhonnan és a telefonos, skype-os táv-coachingnak a tréningek közötti időben működnie kellett, eredményeket kellett felmutatnunk.

Nagyon hamar kialakult bennem az a rutin, mely sokban segítette, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket. A skype coaching talán még egyszerűbb műfajnak tűnik, hiszen megmarad a vizuális csatorna, továbbra is érzékelem a partner non-verbális megnyilvánulásait. Nem esik ki sokkal több a látótérből, mint amikor egy személyes találkozó alkalmával a coacholt egy terjedelmes asztal mögött foglal helyet (az igazat megvallva, azért ezt nem szeretem, ha lehet, elkerülöm)

Az esetek többségében azonban az ülést telefonon tudtuk bonyolítani. És azt kell mondanom, hogy élvezni kezdtem.

Nem volt szükség a szokásos formális öltözködésre. Bármilyen kényelmes testhelyzetben, akár lábakat felhúzva a kanapén készülhettem az ülésre. A felkészülés során a hívás előtt volt időm kényelmesen átolvasni, hol is járunk, felidézni a coachee-t magam előtt.

A hívás során azon kaptam magam, hogy gyakran becsukom a szemem, ahogy a coacheet hallgatom. Arra figyelek, hogy a hangja milyen, a beszéd tempója, akár a légzése. A szünetek jelentősebbekké váltak, talán rövidebbek lettek, de jobban érzékelhető belső adatokat hoztak fel. Könnyebb volt észrevenni a mintázatokat, és magamra is jobban tudtam figyelni. A nonverbális bólintások száma megszaporodott, a kapcsolat, mintha azon a kis zsinóron át olyan szorossá vált volna, mint a meg nem született gyermek kapcsolata a köldökzsinórón keresztül. Sokszor kaptam olyan témákat ezekben a helyzetekben, ami egészen erős bizalmat feltételezett. A coacholtnak is könnyebb volt beszélni egészen belső dolgokról abban a hangulatban, olyanokról, melyeket a szemembe nézve talán szégyellt volna.

 A mai napig szívesen dolgozom telefonon is  - előnye, hogy egy-egy ülést, amit amúgy idő hiányában lemondana a vezető, mégis le tudjuk bonyolítani, a munka folytonossága megmarad. Azért arra ügyelek, hogy személyes élményem is legyen a coacholtról – legalább egyszer lássam hús-vér valóságában.